A 2015-ös év vízválasztó volt számomra. Két vetélés és egy válás után azt hittem, már sosem teljesül az álmom, hogy gyerekem legyen. De 2015-ben megtaláltam azt az embert, aki 4 éven át küzdött velem, hogy végre karjaimban tarthassam első kisfiam, és azóta is minden nehézség ellenére vállvetve küzd velem azért, hogy a gyerekeink a lehető legtöbbet kapják tőlünk, miközben mi is gyógyulunk, és újraneveljük magunkat.

Tudom, milyen várni és álmodozni, tudom, milyen végre anyává válni és megrémülni, hogy nem ezt akartad, és már nem tudod visszacsinálni, egy olyan kapcsolatban, ahol két érzelmileg éretlen felnőtt próbál gyereket nevelni. Előtted járok az úton, de még én is tanulok, csatlakozz, a klubba, hogy együtt fejlődjünk tovább!